Keresem a tájamat

Keresem a tájamat, de nem találom. Sehol. Koszos és száraz ligetekben és parkokban járok hasztalan. Burjánzó szemétdombi szerelem és béna galambok botladoznak a húgyos bozótokban és kosztól ragacsos betonjárdákon. Nincs lelki csend és béke. Vak pónikat járatnak körül a letaposott tereken és csapzott utakon, idióta vihogások repítik széjjel a néma levegőt. Nem találom a lelki szerelmem. Piszok és szerelemburjánzás, színes lufik és hangos zsibongások kavarognak az agyamban. Szét akarnak pattanni és fertőzni. Már bekerültek a véráramomba.

Nincs sehol. Kicsit olyan, mintha sohase lett volna. Csak álom. És ezek után kezdődik neki a szorongás. Mert nincs táj, de magamat sem találom. El kezdtem tapogatózni. Nem oly rég…mégis mintha meg se történt volna. Szétszaggatták a fonalamat. Teljességgel széttépték. Fáj.